Július 28-án, csütörtökön az eső egyre makacsabbul esett, ám ez egy percig sem fogta vissza az önkéntes műveleti tartalékosokat és kiképzőiket, hogy teljesítsék az aznapi feladatokat a püspökszilágyi lőtéren. Egy mosolygós fiatalember közeledett felénk, hátán gépkarabély, talán ki se tűnne társai közül, ha nem ismernénk jól a mellén virító nevet: Váradi-Palotai. Dr. Palotai Jenő nyá. ezredes, a Magyar Tartalékosok Szövetségének (MATASZ) Csongrád megyei elnökének unkája áll most itt előttünk teljes harci díszben, akinek édesanyja Dr. Palotai Erzsébet t. alezredes, és nővére Váradi-Palotai Panna t. őrmester is a Magyar Honvédség tagja, sőt ezredik önkéntes műveleti tartalékos katonaként vonult be pár évvel ezelőtt.

Így látja az alig 20 éves Marci a katonai hivatást.

Milyen volt egy igazi katonacsaládban felnőni?

Már a gyerekkorom is elég kalandos volt, gyakran jártam nagyapámmal a laktanyákat, rendezvényekre, versenyekre jártunk. A nővéremmel, Pannával, sokszor beöltöztetett minket egyenruhába, fegyvereket mutatott nekünk (természetesen nem adta a kezünkbe), majd minket is beszervezett a helyi MATASZ-ba, így egyre jobban bele láttunk a dolgokba. Aztán jött a pályaválasztás és szóba került a katonai hivatás is, egyre többet kérdezgették, hogy szeretnék-e katona lenni, vagy milyen szakmát, hivatást képzelek el magamnak. Mivel a katonai légkört szoktam meg, úgy éreztem én is a nagyapámat akarom követni, ahogy a nővérem is, és anyukám is úgy döntött, hogy katonaként is kipróbálják magukat. Nem szeretnék én sem csalódást okozni.

Hányan vagytok testvérek?

Hárman: Panna, én és a legkisebb testvérünk Ákos, aki még csak 10 éves, de már őt is vonzza a baka ruha. Hol tanulsz? Az Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskolában érettségiztem idén, de még maradok egy évet a technikusi képzésen. Kiskorodtól fogva ott motoszkált benned a katonaság gondolata vagy volt más terved? Felvetődött a rendőrségi pálya lehetősége is édesapám révén, továbbá mert édesanyám is 25 évig rendőr volt, emiatt elgondolkoztam ezen is, de a katonaságot jobban testhezállónak éreztem.

Hogyan fogadta a család, hogy belőled is katona lesz? Támogattak?

Igen, ahányszor haza megyek hétvégén, mindig ellátnak jó tanácsokkal, ahogy a bevonulásom előtt is tették, így sokkal jobban érzem magamat egyenruhában, hogy tudom ők is átélték, amit most én.

Nehéz megfelelni ennek a családi örökségnek?

Egy picit nehéz, mert nagyon magasra tették a lécet, de szerintem nem lesz probléma.

A vége felé közeledik a kiképzés, hogy érezted magad?

Véleményem szerint helyt tudtam állni, viszont gondoltam a jövőre is és eszerint építettem fel az elkövetkezendő három évemet. A tervem az, hogy technikusi képzésen szakmát szerzek, mellette edzéseket tartok és utána az MH Altiszti Akadémiára szeretnék ismét jelentkezni.

Említetted az MH Altiszti Akadémiát, tehát altisztként képzeled el a jövődet?

Hivatásos szeretnék lenni, továbbá ha minden jól megy, és jók a pontjaim, utána a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szeretnék felvételizni, továbbtanulni, hiszen hivatásomnak tekintem ezt a pályát.

Mi volt a legnehezebb feladat ez alatt a 4 hét alatt?

Nem voltak lehetetlen feladatok, csak oda kellett figyelni mindegyiknél.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik kacérkodnak a katonaság gondolatával?

Mindenképpen próbálják meg, ez egy nagyon jó lehetőség, nagyszerű légkörben, igazi csapatépítés, ahol megtanulunk összetartani, bajtársiasságot tanulunk. Nagyon sokszínű embereket ismertem itt meg ez alatt a 4 hét alatt, hiszen az ország minden pontjáról érkeztek ide: a tábori lelkésztől a hentesig, mindenki megtalálható itt.

Fotó: Ifju Tímea főhadnagy