A világháború végét követően Ungár Károly a Tanácsköztársaság alatt a Hadügyi Népbiztosság vasúti osztályán szolgál, majd jelentkezett a megalakuló Magyar Királyi Honvédségbe. 1920-tól egy évig a Hadiakadémia hallgatója volt, majd több, mint tíz évig rejtett, illetve minisztériumi beosztásokban szolgált. Időközben 1922. augusztus 15-én Horthy Miklós kormányzó a Margitszigeten vitézzé avatta.

1935. május 1-jével az esztergomi „Vak Bottyán” 3. honvéd kerékpáros zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Alakulatát 1939. január 23-án átszámozták, a 14. hadrendi számot kapta, ezzel egy időben helyőrséget is váltottak, Vásárosnaményba települtek. Innen indultak a Kárpátalja birtokba vételét célzó hadműveletre. Ennek során 1939 márciusában az alakulat kiváló teljesítményt nyújtott, rövid idő alatt nagy menetteljesítményt produkáltak. A zászlóaljparancsnok a Magyar Érdemrend Tiszti keresztjét (hadiszalagon a kardokkal) kapta elismerésül.

Ungár Károly ezt követően (1939. október 1-jével) az 1. gyalogdandár, később – ezredparancsnok-helyettesként, később parancsnokként – a budapesti „Mária Terézia” 1. honvéd gyalogezred állományába került. Újabb frontszolgálatát az 1. könnyű hadosztály parancsnokaként teljesítette. 1943. augusztus 10-étől a szabadkai 13. gyaloghadosztály parancsnoka lett, beosztása 1944. augusztus 1-ig szólt, de a posztot ténylegesen csak március 19-éig töltötte be. Rendelkezési állományba került, majd 1945. február 1-jével nyugállományba helyezték. A Honvédelmi Minisztérium igazolóbizottsága a háború után „igazolt”-nak minősítette, de az ötvenes évek elején ennek ellenére kitelepítették. 1975. június 23-án hunyt el Marcaliban. Felesége mellett nyugszik a Berzsenyi család niklai sírboltjában.