A fiatal fiú 1849 februárjában Máramaroson egy lövést, két szúrást és egy vágást is kapott. Elfogták és Tarnówba vitték, ahol öt hónapig raboskodott. A felépülése után besorozták osztrák katonának: tíz évig és öt hónapig szolgált a császári seregnél.

A kényszerű szolgálat után, a kiegyezést követően Szatmár vármegye politikai életében tevékenykedett: volt szolgabíró, később tiszteletbeli főszolgabíró és vármegyei bizottsági tag is. 1899. július 13-án, szívrohamban halt meg Szatmárnémetiben.

Gránitobeliszkje a csengeri katonai temetőben található. Az elhanyagolt nyughelyet március 15. alkalmából az 5. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda hadisírgondozással és honvédelmi neveléssel foglalkozó szaktisztjei tették rendbe.