A Winter Camp helyszíne a szlovén Pokljuka, ahol neves biatlonversenyeket (sífutás és lövészet) is rendeznek. A szállásunkat könnyen megtaláltuk, az épület a Biatlon Stadion melletti erdei ösvényen volt, 1360 méter magasan. Minden érkezőt kedvesen fogadtak, még üdvözlő csomagot is kaptunk. Tizenkét fős körletekben helyeztek el minket, a katonaként már jól megszokott emeletes ágyakon aludtunk. Német, luxemburgi, svájci, amerikai, litván és román szobatársaim is voltak. A táborban angolul beszélgettünk egymással, ez angol-testnevelés szakos tanárként nem okozott problémát. Mayer törzsőrmesterrel egy körletbe kerültünk és azonnal megtaláltuk a közös hangot. Már a kiutazás alatt is sokat beszélgettünk és többnyire együtt mozogtunk a táborban. Ami az ellátást illeti, bőséges és egészséges ételeket kaptunk, amikből többször is lehetett venni.

A megnyitón – amit a szállásunk melletti épület parkolójában tartottak – felsorakozott a huszonkét résztvevő nemzet. Jó érzés volt ott állni közöttük! Az esemény különlegessége az „ice breaker” kihívás volt, melynek lényege, hogy minél rövidebb idő alatt kell egy óriási jégtömböt széttörni két evőkanállal. A spanyol katonák kapták a feladatot, nagyon vicces volt. Csak a sokadik próbálkozás után esett le mindenkinek, hogy a jégtömböt egyszerűen csak le kell lökni az asztalról a kanalakkal. Az első kihívás az ún. „nordic cruising” elsajátítása volt, ami téli körülmények között hasznos technika. Sportszakos egyetemistaként jól megtanultam síelni, de a „nordic cruising” - ra jellemző gyalogolva csúszó mozdulatsor először szokatlan volt. Mayer törzsőrmesternek ez volt az első síélménye, de hamar belejött. Összességében mindketten sikerrel vettük az akadályokat. A téli terepen számolni kell lavinával is, így megismerkedtünk a vészjelzővel és a keresőbottal, amiket társaink felkutatására használhatunk. Ha a bajbajutott vészjelzést sugároz, mi pedig a keresőbottal meg tudjuk állapítani elhelyezkedési helyét és mélységét, nagy eséllyel megmenthetjük.

Az elméleti képzésünk a NATO kiválósági központjában történt, ahol több előadást is meghallgattunk. A legjobban a nápolyi központú Szövetséges Összhaderőnemi Hadműveleti Parancsnokság prezentációja tetszett. Az „Egy becsületbeli ügy” című film néhány jelenetét elemeztük, minden lejátszott rész után megbeszéltük a látottakat. Elmondtuk, hogy milyen negatív és pozitív meglátásaink vannak a vezetői szerepkörrel kapcsolatban. Bíráltuk, hogy a karakterek mennyire viselkedtek etikusan. Aki nem látta a filmet, érdemes pótolnia. A képzések mellett kirándulásokat is szerveztek, nagyon tetszett Bled, csodálatos látnivalói vannak! Az egyik délután megnéztük a tavat, majd csónakkal átmentünk a Bledi-szigetre, a Mária-templomba. A bledi várban kísérőt is kaptunk, aki minden érdekességet elmondott a várról és a helyi történelemről. Az estét egy szuper pizzériában töltöttük.

Két teljes nap csak a síelésről szólt. A szlovén instruktorok rendeztek nekünk egy műlesikló versenyt, ez volt a „Giant Slope”. Minél gyorsabban kellett kikerülni a bójákat, nagyon izgalmas volt! Az elsők között indultam, így a friss pályán kicsit lassabb voltam, mint szerettem volna. Egyébként szinte végig napsütéses időnk volt, aminek nagyon örültünk, de a síelésnek nem igazán kedvezett, sokszor volt kásás, latyakos a terep. A „nordic cruising” - ot a Tamar-völgyben is gyakoroltuk, eléggé kifárasztott minket ez a menetgyakorlat, a síbakancs feltörte a lábunkat. A gyönyörű kilátás viszont mindenért kárpótolt. Az utolsó pihenőpontnál a szlovén katonák megkérdezték, hogy vannak-e olyanok, akik szeretnének tovább túrázni a völgyben egy magasabb pontig. Nem hagyhattam ki! Ha jól emlékszem, tizenketten vágtunk neki ennek a plusz szakasznak, ami eleinte erdőn keresztül vezetett, aztán egy technikás hegyoldalban síeltünk vissza. Élveztem minden percét.

A képzés alatt végig sokat foglalkoztunk azzal, hogy vezető altisztként mik a felelősségeink és hogyan tudjuk kezelni a problémákat. Az utolsó napon több gyakorlati feladat is volt, nekem a kommunikációfejlesztés tetszett legjobban. Egy társunknak bekötött szemmel kellett labdákat dobnia egy dobozba. Az első dobásokhoz nem adhattunk neki semmilyen segítséget, a második körben pedig csak negatív visszajelzéseket. A harmadik körben már bíztathattuk őt, az utolsó körben pedig rá kellett vezetnünk arra, hogy pontosan hová és hogyan dobja a labdát. Tudatosult bennem, hogy egy jó egy vezetőnek nemcsak feladatokat, hanem támpontokat is kell adnia, lépésről lépésre kell segítenie a beosztottjait, megadva a szükséges visszacsatolásokat.

Köszönöm alakulatomnak, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokságnak, hogy részt vehettem ezen a rangos nemzetközi eseményen. Nagy megtiszteltetés volt, sokat tanultunk egymástól. Kihívás volt ez az egy hét, de fejlesztettem a nyelvtudásomat, építettem a kapcsolataimat. Bátran ajánlom kollégáimnak ezt a lehetőséget.