A városnap egyik kiemelt rendezvényén a toborzóirodák tevékenységét irányító MH KIKNYP parancsnoka, Durgó Tamás alezredes mellett a regionális szintű 2. Hadkiegészítő és Toborzó Központ parancsnoka, Rácz Károly alezredes is részt vett. A Vattay Antal 2. Területvédelmi Ezred képviseletében Orosz Antal alezredes, ezredparancsnok látogatott el az ünnepségre, de jelen volt a Toma Andrásról szóló könyv szerzője, Erdős László nyugállományú ezredes, valamint a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének elnöke, Esküdt Lajos nyugállományú ezredes is.

„A toborzó irodáknak jelentős feladata, hogy megőrizze és ápolja a katonahősök emlékét, ezért tartjuk fontosnak az értéktári védelmet” – mondta el Kertész József őrnagy, hozzátéve: céljuk, hogy a vármegyében minél több emberhez jusson el Toma András története, melyet a fiatalabbak közül csak kevesen ismernek. Kertész őrnagy kiemelte, a középiskolás korosztály érzékenyítésére nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen a háborús hős – és a többi hozzá hasonló magyar hadifogoly – tragikus sorsa számos tanulsággal szolgálhat, valódi értéket képvisel.

Az idén húsz éve elhunyt Toma András 53 évet töltött egy oroszországi pszichiátriai intézetben. Tizenkilenc évesen, Nyíregyháza mellől sorozták be az első magyar hadseregbe, a lengyelországi Auschwitz és Krakkó környékén esett hadifogságba 1945 elején. Vélhetően az átélt traumák miatt kezelték 1947-től a kotyelnyicsi pszichiátriai kórházban, ekkor törölték a hadifoglyok listájáról. Ezt követően a magyar hatóságok egészen 2000-ig semmit sem tudtak Toma András hollétéről.

„A Hadifogoly” című könyvében Erdős László nyugállományú ezredes így érzékelteti, hogy milyen nehézségekbe ütközött Toma András a hazatérést követően, hiszen fél évszázad kimaradt az életéből: „Bandi bácsi az elmegyógyintézetben nem tarthatott lépést a korral. Nem tanulhatta meg az elmúlt fél évszázad kifejezéseit, nem lehetett tanúja a technika fejlődésének, nem láthatta a hazájában végbement politikai, gazdasági változásokat.”

Az idős férfit 2004-ben bekövetkezett haláláig húga, Gabulyáné Toma Anna ápolta, aki szintén részt vett az ünnepségen. Panni néni elérzékenyülve beszélt arról, hogy mostanra érzi teljesnek testvére emlékezetét, és hálás a katonáknak, amiért nem hagyják, hogy Toma András története idővel feledésbe merüljön.

Az utolsó magyar hadifogoly hazatérését és családja körében töltött éveit Tapolcsányi Éva fotós örökítette meg, képeiből ősszel kiállítás nyílhat a vármegyeszékhelyen.