Az előre nyomuló szovjet sereggel szemben a magyar királyi 2. honvéd hadsereg katonái az utolsókig kitartva, elszántan küzdöttek, példát mutatva bátorságból, hazaszeretetből és kitartásból.

A koszorúzással egybekötött megemlékezésen felidézték a tragikus következményekkel járó történelmi eseményeket. Dr. Róth Márton, a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal főispánja így fogalmazott: „A hatalmas lendülettel előretörő szovjet csapatokkal szemben a korszerűtlenül felszerelt honvédek kilátástalan helyzetbe jutottak, mégis szinte megmagyarázhatatlan, végsőkig tartó elszántsággal állták, és verték vissza a szovjet csapatok rohamait. A Don-kanyar poklát megszenvedő elesett katonák, és a csodával határos módon onnan életben visszatért hősök példát mutattak az utókornak kötelességteljesítésből.”

A megemlékezésen részt vett Mádai Gábor alezredes, a szegedi 5. Hadkiegészítő és Toborzó Központ parancsnoka is.

Szekszárdon Nagy László, a Garay János Gimnázium történelem tanára érzékletesen idézte fel 1943 januárjának tragikus napjait: „Hogyan érezhetjük át komfortos mindennapjainkban a második magyar hadsereg és a munkaszolgálatosok sorsát? Azt, hogy milyen lehetett mínusz 30-35 fokban a végtelen hómezőn, szélfútta egyenruhában állni a túlerő rohamát?” Hozzátette, a hősök nem mindig győznek – a legfontosabb, hogy akkor is kiállnak hazájuk mellett, amikor már nem marad erejük a győzelemre.

Sipos Eszter és Horgász Dezső színművészek Babits Mihály és Ady Endre verseiből szavaltak részleteket, majd Fodor Péter baptista lelkész osztotta meg gondolatait az emlékezőkkel.

Az eseményen Vén Csaba őrnagy, Tolna megyei 8. Hadkiegészítő és Toborzó Irodánk vezetője is részt vett.

Szöveg: MH KIKNYP Fotó: Varga Lilla t. hadnagy, 8. HTI